Berente leválása Kazincbarcikáról
1995. október 16-án a Berentei Általános Iskola ebédlőjében Csikász Attila, Berente képviselője beszámolót tartott a falunak, ami akkor Kazincbarcika külvárosi része volt. A vendége Dr. Király Bálint, aki ekkor Kazincbarcika (így Berente) Polgármestere is egyben. A beszámoló után a résztvevők számon kérték Dr. Király Bálint választások előtti ígéretét, mely szerint megnyitja a Borsodchem Rt. területén átmenő Petőfi utat. A számonkérésre Dr. Király Bálint azt a választ adta, hogy ez teljességgel lehetetlen, mivel a BC Rt. sohasem egyezne bele. A városnak erre nincs pénze, mivel egy felüljáró megépítése több tízmillió forint lenne. A résztvevők, a felszólalók fölhívták rá a figyelmet, hogy Berente területén sok ipari üzem van, ahonnan rengeteg iparűzési adó folyik be adó formájában a város kaszájába. Dr. Király Bálint azt a választ adta, hogy neki fontosabb a város 35000 lakója, mint a Berentén élő ezer ember. Többször hangsúlyozta, hogy Berentének nincs iparűzési adója. Ezen felül, Dr. Király Bálint további felvetéseket is elutasított pénzhiány okán. Nyilvánvaló volt, hogy a falut a szocialista időkből tudatosan és teljesen vissza akarták fejleszteni.
Szabó Barna e gyűlés után leírta gondolatait a gyűlésen felvetett problémákról és 1995. november 18-ra datálta. Címe: Berente Helyzete 1995-ben Kazincbarcika felesége: Berente alcímmel.
1995. november 28-án a kultúrház reprezentációs termében 12 ember gyűlik össze. A 12 dühös ember petíciót fogalmazott meg a Kazincbarcikai Önkormányzat képviselő-testületének címezve. Néhány nap múlva személyesen adta át Dr. Király Bálint polgármesternek Szabó Barna, és Csikász Attila. A levél átvétele után a petícióban megfogalmazott berentei kérést Dr. Király Bálint elutasította. Néhány nappal később 1995. december 6-án összevont szülői értekezletet hívtak össze Berentén az Általános Iskola ebédlőtermében , amely „falugyűléssé” szélesedett. Olyan emberek is megjelentek, akiknek nem volt már iskolás gyermekük, hiszen megtudták, hogy itt van Dr. Király Bálint polgármester. Dr. Király Bálint bejelentette, hogy a 7-8. osztályokat Berentéről el kívánják vinni városi iskolákba, de később az 5-6. osztályoknak szintén ott keresnek helyet, így csak az alsó tagozatosok maradnak Berentén. Ismét pénzhiányra hivatkozott. A polgármester beszélt a petícióról is, elutasította azt, mivel pénze sincs e dologra. Amennyiben a berenteiek le akarnak válni a várostól – „állok elébe. Berente számára azonban ez a leválás véleményem szerint öngyilkosság lenne, mert a Berentét megillető pénz az iskola eltartására sem lenne elég. Berentének nincs iparűzési adója” - volt ismételten Dr. Király Bálint válasza. Berente elkezdi az aláírások gyűjtését a leválás érdekében. Szabó Barna vezetésével petíciót megfogalmazók nagyon hamar beszerezték az aláírásgyűjtéshez a formanyomtatványokat, s azokat 1995. december 11-én hitelesítették is. Két nap alatt 239 aláírás jött össze, azért csak ennyi, mert nem volt több aláírható üres ív. A törvény szerint a lakosság 10%-nak, azaz 90 főnek. Az íveket 1995. december 18-án Szabó Barna és Csikász Attila személyesen adta át Kazincbarcikán Dr. Király Bálint polgármester úrnak. Az újságok is reagáltak Berente leválásának hírére. A Magyar Nemzet 1996. január 10-ei számában „Berente válni készül Kazincbarcikától” – címmel egy féloldalas cikk jelent meg Buzafalvi Győző újságíró tollából. Buzafalvi Győző cikke nem kérdezi meg Szabó Barnát, akinek „kiáltványa” forradalmivá tette Berente népének a Kazincbarcikától való leválás ügyét.
1996. január 14-én Szabó Barna falugyűlésre hívta össze a lakosokat, hogy tájékoztassa őket a leválás akkori állásáról. Szabó Barna még betegágyából is, egészen 1999-ben bekövetkezett haláláig irányította a dolgokat, vigyázva a törvényesség útjára. A falu lakói megszavazták az Előkészítő Bizottságot. Elnökévé Szabó Barnát választották, két tagja pedig Varga Béla, és Serfőző József lett. Kazincbarcika reagált a háromtagú bizottság megválasztására, s vitatja azt, mert nem választották tagjai közé Csikász Attilát, Berente akkori képviselőjét. 1996. március 10-én zajlott le a szavazás eredményesen. 800 ember élhetett a választási jogával, ebből 643 ember ment el szavazni. 629 szavazat volt érvényes. 601 lakos szavazott a leválásra. 1996. március 26-án Szabó Barna és a már megválasztott Előkészítő Bizottsági tagok, újfent falugyűlést hívtak össze a települési képviselőbizottsági taggá választása miatt. Csikász Attilát nem választotta meg a falu az Előkészítő Bizottság tagjává! Nehezen ment előre a válás szekere. Szabó Barnának ezt követően sok levelébe került, hogy a válás kimozduljon a kátyúból. 1996. április 9-én az előkészítő bizottság elkészíti hivatalos állásfoglalását, mely szerint kötelezi magát arra, hogy az összes körülményt figyelembe véve a népakarat szerint dönt arról, hogy más megállapodást nem köt Kazincbarcikával, és ragaszkodik a községegyesítést megelőző berentei területhatárok eredeti visszaállításához. 1996. április 16-án az Előkészítő Bizottság levelet ír Orosz Gábornak, az előrehaladás érdekében tanácsot kérve tőle. 1996. május 6-án Kazincbarcikán képviselői határozatot hoznak arról, miszerint Berente városrész képviselőjének benne kell lennie az Előkészítő Bizottságban. 1996. május 9-én az Előkészítő Bizottság a Földművelési Minisztériumtól állásfoglalást kér Berente nevének használatára. 1996. június 6-án a B.-A.-Z. Megyei Közigazgatási Hivatal felszólította Kazincbarcika polgármesterét, Dr. Király Bálintot, hogy a Berentei Előkészítő Bizottság személyi összetétele nem Kazincbarcika Képviselő Testületének hatáskörébe tartozik. A válásról és az érdekében lefolytatott levelezésről külön okiratos könyvet lehetne összeállítani Szabó Barna hagyatékaként. 1996. december 10-én datálta levelét Dr. Wekler Ferencnek, a Magyar Köztársaság Országgyűlése Önkormányzati Bizottsága Elnökének, amelyből a leválás okairól, eseményeiről még többet olvashatunk és tudhatunk meg. E levelek elküldése után sem mozdult előrébb a Kazincbarcikától népakarattal leválni óhajtó Berente ügye.
1997. július 24-ig még sehonnan nem jött válasz, kivétel Dr. Kara Pál belügyi önkormányzati helyettes államtitkártól. Kara Pál válaszára július 28-án ment Szabó Barna egyszemélyes válasza, amit augusztus 5-én követett Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnökéhez fogalmazott levél.
Az eddigi levelezések számát még lehetne szaporítani válaszra sem méltatott beadványokkal, levelekkel. Szabó Barna kisebb vagyont költ bélyegekre. 1998 februárjában újabb beadvány megy az Előkészítő Bizottságtól az Alkotmánybírósághoz. Májusban érkezik válasz, határozatban dönt az Alkotmánybíróság Berente leválási kérelmének jogszerűségében. Még ebben az évben megjön az értesítés a Miniszterelnöki kabinetirodától, melyben értesíti az Előkészítő Bizottságot, hogy joga szerint Berente leválhat. Dr. Pintér Sándor 1999. május 1-jére teszi a leválás időpontját. Már csak Göncz Árpád jóváhagyó aláírására kellett várni.
1999. március 26-án betegsége következtében Szabó Barna meghalt. Bár a május elsején ünneplő berentei örömarcokat már nem láthatta, de abban a tudatban halt meg, hogy Berente önálló!
